Az elmúlt évtizedekben az amerikai haditengerészet új felszíni harcosok tervezésére irányuló programjai enyhén szólva is göröngyösen haladtak. Az 80-as években tervezett Arleigh Burke osztályú rombolók fejlesztésén túl ezek az új programok olyan tervezési nehézségekbe ütköztek, amelyek az Egyesült Államok haditengerészetének jelentős kapacitáscsökkenéséhez vezettek.
Ennek leküzdésére a Pentagon a 2010-es évek végén új fregattprogram elindítását vállalta. A Constellation osztálynak nevezett program egy már bevált modellre, jelen esetben a Bergamini osztály olasz FREMM-ére épült, éppen azért, hogy elkerülje a korábbi programokban tapasztalt túlzásokat, amelyek jelentős késésekhez és hatalmas többletköltségekhez vezettek.
Néhány héttel ezelőtt egy Carlos del Toro haditengerészeti miniszter által megrendelt jelentés számos működési zavart tárt fel az amerikai haditengerészet jelenlegi programjaiban. A Constellation osztályú fregattok programja sem volt kivétel. Az indulás óta eltelt négy év alatt ugyanis a program már három évet elmaradt az ütemtervtől, és várhatóan csak 2027-ben áll majd forgalomba.
A közelmúltban megjelent új jelentés, ezúttal a Kormányzati Ellenőrzési Hivataltól, a GAO-tól, még tovább viszi a lényeget. Valójában, következtetéseit összefoglalva, az amerikai haditengerészet valóban elfelejtette, hogyan kell hatékonyan lebonyolítani a nagy ipari programokat, például egy új fregatt építését, a Constellation program által kiemelt hibás módszertan mellett.
Sommaire
A GAO végleges jelentése az amerikai haditengerészet Constellation-osztályú fregattprogramjának végrehajtásáról
Azt kell mondanom a GAO által tett kinyilatkoztatások, e program körül meglepőek, ha a bolygó legimpozánsabb és legerősebb haditengerészetéről van szó. A program nemcsak lemaradt, amióta létezik, de úgyszólván elhagyta a legtöbb paradigmát, amely megszületett.
Így a Constellation osztályú fregattokat gyorsan kellett tervezni, és még gyorsabban legyártani, hogy könnyen működtethető karral erősítsék meg az amerikai felszíni flottát, ha a szükségessé vált, akkor is, ha a program csak 20 hajót fed le.
Ehhez az Egyesült Államok haditengerészete beleegyezett, hogy egy exogén modellt alkalmazzon, a Bergamini osztályba tartozó olasz FREMM-et választották ki, mind tagadhatatlan tulajdonságai miatt, mind pedig azért, mert a Fincantierinek saját hajógyára volt az Atlanti-óceán túloldalán, a Marinette Shipbuilding, amely különösen termel az Independence-osztályú LCS Wisconsinban.
Az olasz FREMM-et azonban gyorsan elkezdték átalakítani az amerikai haditengerészet különféle szolgálatai, több száz tonnát és egy új részletet felvéve, különösen az ellenséges csapásokkal szembeni ellenállás erősítése érdekében.
A hónapok során a két hajó még jobban eltért, odáig, hogy mára a kezdeti FREMM-nek csak 15%-a maradt a Constellation osztályban. A meghajtástól a fegyverzetig, a szenzorokon és még a hajótesten is mindent módosítottak vagy megváltoztattak, ezért a GAO jelentésében "távoli unokatestvérként" emlegeti a két hajót, és már nem közeli rokonként.
Nyilvánvaló, hogy ezzel a program szinte teljesen aláásta a várt előnyeit. Így ezeknek a fregattoknak a kezdeti tervezése 3-ról 6 évre ment. Ami még rosszabb, az első egységek építése elkezdődött, miközben a hajók végleges architektúráját még nem határozták meg és nem érvényesítették.
A GAO által kiemelt módszertani probléma az Egyesült Államok haditengerészetének ipari programjaival kapcsolatban
Ezeknek az eltéréseknek és hiányosságoknak számos következménye van, akár a program árára, akár az ipari hatékonyságára nézve. Így az amerikai haditengerészet által a Marinette Shipbuilding-től rendelt első négy darab ára 310 millió dollárral nőtt megrendelésük óta, anélkül, hogy ez befolyásolta volna a terjedelem változását.
A cikk 75%-a még elolvasásra vár. Iratkozzon fel a hozzáféréshez!
Les Klasszikus előfizetések hozzáférést biztosítanak
cikkek teljes verziójában, És reklám nélkül,
1,99 eurótól. Előfizetések prémium hozzáférést is biztosítanak levéltár (két évesnél régebbi cikkek)
Tedd a pénzügyeseket a mérnökök helyére, fizess ezeknek a könyvelőknek, mint a hercegeknek, és kérd meg őket a projekt vezetésére. Na jó, nem megy?
Az amerikai szint zuhanása inkább a „wallstreati” világlátáshoz kötődik, a könnyű trükk, a mindent megoldó PowerPoint és az Excel varázslat kereséséhez, mint a mérnökök szintjének csökkenéséhez. A kemény készségek leértékelésével a könyvelők javára ezek a költségvetési és programozási aberrációk valószínűleg megismétlődnek.